Az ember legjobb barátai

- Sokan kérdezik, hogy hogyan tanította meg Cintiát a kutya beszélni; erre mindig visszakérdezek: „Mégis, hogyan tanította volna meg, mikor ő sem tud beszélni?” – meséli nevetve Anett, a vakon született kislány édesanyja. Rögtön hozzáteszi, hogy lánya a kutya mellett kezdett el igazán beszélni, nyitni a külvilág felé, így valójában nem is olyan abszurd a kérdés. Az egykor szorongó, visszahúzódó lányból mára egy barátságos és végtelenül érdeklődő gyerek lett, akinek inspiráló történetét mind többen ismerik meg - ám a képlet korántsem volt mindig ilyen egyszerű. Cintia nyolc évvel ezelőtt született Egerben; kutyátlanul és világtalanul. Bizonytalanság, félelem vette körül; és nem barátkozott. Elmaradt a beszéddel, mindentől megriadt, sírfa fakadt, szélsőségesen reagált. Múltak az évek, Cinti elmúlt négy éves, és lassabban fejlődött. Anett főleg azt elégelte meg, hogy lánya hozzá sem beszél, pedig látszólag már képes volt rá. Cintia életét mindig is kutyával képzelte el, ekkor végre elérkezettnek látta az időt. Olyan kutyát szeretett volna, akit ők nevelnek fel, hogy még jobban megfelelhessen Cinti speciális igényeinek.

A kutyanevelés viszont önmagában sem egyszerű, ezért Anett jelentkezett egy terápiás kutyafelvezető képzésre. Itt ismerkedett meg az egyik fiatal előadóval, Sipos-Csobán Ritával. Rita gyerekkora óta az airedale terrier megszállottja, tenyésztőként és kiképzőként is foglalkozik a terrierek királyával. Megismerte Cintit, aki viszont összetalálkozott Rita egyik kutyájával. A kislány tartózkodó volt az ebbel, simogatni sem volt hajlandó, de a nap végére jutalomfalatot akart neki adni. Anyja érezte, hogy jó útra lépett. Alapos mérlegelés után Rita egy vidám, kedves, élénk kutyát javasolt a családnak, így esett a választás Izzire (hivatalosan: Working-Dale Brace my Sixth Sense „Ízisz”). A szuka kölyök gyapjas, „woolie” szőrzete a tenyésztésből kizáró ok, de egy vak kislány segítéséhez nem is lehet alkalmasabb; a dús puha bundához hozzábújni kellemes és megnyugtató érzés. Ám Cintia a többi dologhoz hasonlóan új társát sem fogadta kitörő örömmel. Kézzel-lábbal tiltakozott, nem ment a közelébe, és azt sem tűrte el, hogy a kutya hozzá érjen. De Izzi tudta, hogy a feladata a tejszőke kislányhoz köti, ezért nem tágított mellőle, de tartotta az egyméteres távolságot...