Az ember legjobb barátai

   A mai fajtajellemzők annak idején még csupán valamilyen a megszokottól eltérő tulajdonságok voltak. Később azokat az egyedeket pároztatták, tenyésztették tovább, melyek rendelkeztek az adott attribútumokkal. A legfontosabb szempont a munkára történő alkalmasság, illetve a küllem voltak.
    Az interneten számos oldal, illetve fórum foglalkozik a keverék és fajtatiszta kutyák kérdésével. A vitában olykor érzelmektől túlfűtve érvelnek emberek egyik vagy másik oldal mellett. A fórumokon történő böngészés közben akadtam egy érdekes, ugyanakkor komoly előítéletekről árulkodó blogbejegyzésre az egyik kutyás blogon. A bejegyzés szerzője igyekszik racionálisan érvelni a fajtatisztaság mellett. A „fajta iránt felelősséget érző tenyésztők” munkájáról beszél, „akik felismerték az örökletes betegségek tényét, illetve a beltenyésztettség által hordozott veszélyforrásokat, ezért a tenyésztés során a rendelkezésükre álló információk alapján mindenképpen törekszenek arra, hogy az egészséges utódok, illetve a fajta jövője szempontjából leginkább kedvezőnek számító párosításokat végezzék tenyészmunkájuk során.”
    Az érvelés már magában hordozza a keverék ebek mellett állást foglaló gazdák kritikáját a fajtatiszta kutyákkal szemben. A fajtatiszta kutyusok általában hajlamosabbak a betegségekre, valamint fenn áll a beltenyésztettség veszélye is. Legtöbbször ez a két érv szól a fajtatiszta kutyák ellen a kritikusok szerint. Valóban elmondható, hogy vannak betegségek, melyekre hajlamosabbak bizonyos fajták. Napjaink divatfajtái közül például a yorkshire terrier hajlamos a szem- vagy májbetegségekre, könnyebben megfázik, illetve hajlamosabb a térdizületi panaszokra. De említhetnénk a szetterek csípőizületi gyengeségét, a boxerek erősebb hajlamát a szembetegségekre. A példákon túl számtalan fajtához lehetséges lenne valamilyen egészségügyi probléma párosítása. Természetesen a keverék kutyák is megbetegszenek és ilyenkor orvosi ellátásra szorulnak, az ő esetükben csupán nincsenek ismereteink a felmenők egészségügyi hátteréről. A törzskönyvezett ebek esetében viszont visszakereshető a szülők minden adata. 
    Az említett bejegyzés írója a következő kijelentésével kavart igazán nagy port: „a legtöbb keverék kutyus viszont csak “van” a kertben és sajnos a gazdájuk számára a házőrzőségen kívül kevés értéket hordoz.” 
    A kommentelők – teljesen jogosan – felháborodtak és rendre utasították a szerzőt. Alaptalan és mélyen sértő, hogy valaki tényként jelentse ki, hogy a keverék kutyát tartók nem szeretik és nem törődnek kedvenceikkel. A hozzászólások többsége saját és ismerősei példáján keresztül cáfolja meg az állítottakat, miszerint minden felelős kutyatartó ápolja és óvja kutyáját a kutya fajtájától függetlenül. Megdöbbentő, hogy valaki a kutya fajtája alapján ítéli meg a kutyát és gazdáját egyaránt. Nem jár utána, nem figyeli a környezetét, hanem egy teljesen abszurd kijelentést tesz közzé a világhálón. Elszomorító, hogy vannak, akik támadó felületet látnak abban, hogy egy kutya keverék vagy fajtatiszta. 
    A kutyások összetartását bizonyították viszont az egymásért kiálló hozzászólók. Tanúbizonyságát adták annak, hogy a kijelentés fellengzős és túlságosan általánosító. A jó gazdi minden esetben jó gazdi.

Kinek a fajtatiszta és kinek a keverék?

    Vannak esetek, amikor valaki kifejezetten ragaszkodik egy fajtához. Mert szereti, mert már ismeri, jó tapasztalatai vannak vele. Ilyenkor nem a kiállítások vagy a versenyek világa vonzza az embert, hanem maga az adott fajtájú kutya. Ebben az esetben nem kérdéses, hogy fajtatiszta ebet vesz magához az ember. 
    Máskor viszont nem dől el ilyen egyszerűen, hogy milyen kutyát szeretne a leendő gazdi. Az első kérdés ilyenkor: fajtatiszta vagy keverék? Ezután érvek és ellenérvek csapnak össze a kereső ember környezetében. 

Nézzünk meg néhány szempontot, melyek segíthetnek a kérdés eldöntésében: 
·    Milyen célból szeretnénk kutyát tartani?
·    Szeretnénk-e kiállításokra, versenyekre járni a kutyánkkal?
·    Milyen elvárásaink vannak a kutya felé?
·    Milyen körülményeket tudunk biztosítani kedvencünknek?

A fenti négy kérdés megválaszolása után már közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. 
    Nagyon fontos letisztáznunk magunkban, miért szeretnénk kutyát. A kutya nem ékszer vagy játék, akkor sem, ha éppen aprócska termetű. Soha ne vásároljunk kutyát azért, mert éppen divatos egy adott fajta és mi is 
szeretnénk az utcán egy ilyen kutyával sétálgatni. Azért válasszunk egy fajtát, vagy éppen keverék ebet, mert meglátunk benne valami vonzót, szeretnivalót. A cukiság, vagy divatosság nem elég. Hamar véget ér és már nem is lesz annyira vonzó számunkra sem. 
    Amennyiben nem csupán kedvencként szeretnénk tartani kutyánkat, hanem őrző feladatot is bízunk majd rá, akkor legyen nagytestű. Itt természetesen mérlegelnünk kell, hogy képesek vagyunk-e anyagilag finanszírozni egy nagytestű kutya táplálását, ami bizony nem olcsó mulatság.
     Ha kiállításokra szeretnénk járni kutyánkkal, esetleg a jövőben a tenyésztéséhez is kedvet kapunk, akkor fajtatiszta és törzskönyvezett kutyát vásároljunk. Amennyiben közösen szeretnénk sportolni kedvencünkkel, 

akkor a keverék jelleg még nem kizáró tényező. Szerencsére számtalan vegyes agility bajnokságot rendeznek napjainkban fajtatiszta és keverék kutyák részvételével.
    Mérlegeljük, milyen körülményeket tudunk biztosítani majd kedvencünknek. Ha tudjuk, hogy nem lesz elég időnk naponta több órát futtatni, akkor semmiképp ne nagy mozgásigényű kutyát válasszunk. Ilyen esetekben jól jöhet a fajtaismeret. Könyvekben vagy az interneten böngészve pillanatok alatt olvashatunk részletes fajtabemutatásokat. Könnyen megeshet, hogy véletlenül így akár olyan fajtára találunk, melybe azonnal beleszeretünk, és nem kérdés többé milyen legyen kutyusunk. 
Azt mondják a kutya választja a gazdáját, és nem fordítva. Amikor megakad a szemünk egy kiskutyán, vagy épp egy már felnőtt négylábún, adjunk neki is időt és lehetőséget arra, hogy ő is megnézhessen minket magának. Ha kölcsönös a szimpátia, akkor nagy eséllyel indulhat közös életünk. Menhelyeken körbejárva vagy hirdetéseket böngészve is nagy eséllyel rátalálhatunk jövendőbeli kedvencünkre. Az sem jelent problémát, ha nem fajtatiszta, mert az előző gazdától vagy a menhely munkatársaitól tájékozódhatunk a kutya múltját és személyiségét illetően, így nem érhet minket meglepetés.
 A különféle fórumokon lényegesen többen érvelnek a keverék kutyák mellett felhozva saját pozitív tapasztalataikat. Elmesélik történetüket örökbefogadott menhelyi kutyáikról, talált kedvenceikről. Sokak szerint ezek az állatok ragaszkodóbbá váltak, mint nem menhelyről hozott társaik. Nincsenek bizonyítékok az állítás ellenőrzésére, így csak a tapasztalatok elbeszéléseire hagyatkozhatunk a kérdésben.
Természetes viszont az is, ha valaki rajong egy fajtáért, és el sem tudja képzelni, hogy másfajta kutyát tartson. A gondok ott kezdődnek, amikor már elkezdi lenézni azt, aki mellett egy kedves, ám keverék kutyus sétál. A 
kutyatartás figyelmet és elkötelezettséget igényel. Ha nagyon tetszik nekünk egy fajta, akkor vásároljunk fajtatisztát. Ha nincsenek konkrét elképzeléseink a fajtára vonatkozóan, akkor bátran vegyünk magunk mellé egy keverék kutyust, és szeressük őt nagy gonddal és odafigyeléssel.